Would you live for me?

× novella

× Star Trek Beyond alapján

× slash || fluff || angst || 

× Kirk / Spock [ s p i r k ]

× Kirk és Spock lelki tusája miközben meg kell menteniük Yorktownt, az Enterprise-t, a legénységet, magukat és egymást. Érzelmeik elnyelik őket, és összecsapnak a fejük felett, és az egész végig halál fluff. Ahogy az egész film is az. És egy gyönyörű lezárása annak a csodálatos trilógiának, amit alkottak.

× SPOILERES

[ × R. I. P. Anton Yelchin, csodálatos Chekov voltál. Köszönjük. Sybil megemlékezése: itt ]

× fun fact: a címben látható Would you live for me? kérdés, ami annyit tesz: élnél értem? a Suicide Squad - Öngyilkos osztag című film megnézése után hagyott bennem ilyen mély nyomot, és rögtön utána láttam a Star Treket is, így a kettő fangörcs közös terméke ez a novella.
× további funfact, hogy Sybil csinált hozzá egy fanartot is, egyem a lelked te lyány. a link pedig itten vagyon a tumblr megosztáshoz: [ ×× ] a képre kattintva megtaláljátok az Absurdumon megosztott példányt is.

Would you live for me?

- Csak ön után. – Kirk száját sosem hagyta még el ennél udvariasabb mondat, de ennyire kényszeredett sem: az elmúlt két nap olyan hátkihúzósan feszélyezetten telt, mint soha egyetlen nap korábban.

Három évvel ezelőtt zárták őket össze az Enterprise fedélzetére, és három év bizony hosszú idő.

Három év egy űrben repülő dobozban, összezárva egy bizonyos csapattal, és semmi változás közben – az megviseli az embert. Ilyenkor mindenki megkérdőjelez bizonyos dolgokat. Hogy megérte-e elkezdeni, tényleg jó vagyok-e abban, amit csinálok, „ez a srác eddig is így nézett ki, vagy én voltam végig betépve”, jó kapcsolatban vagyok-e én benne. Meg akarok-e halni ezekért az emberekért.

Nehéz eset

× x-men
× Cherik; kisbaba Lorna
× egyperces

× fluff

Nehéz eset

- Charles, könyörgöm. – Erik hangosan megfejelte az asztalt. Legkisebb lánya ezt hangos nevetéssel jutalmazta, miközben Erik egyébként is sajgó fejében most mintha tovább nőtt volna a nyomás. Felnézett az etetőszékben ülő kisgyerekre; pufók arcát szinte szétrepesztette a mosolya, állig érő, vékonyszálú zöld hajából csepegett a seszínű trutyi, amit az anyja ételnek nevezett, mikor itt hagyta.

- Erik, drágám. – Charles arcán elnéző mosoly jelent meg, miközben a papírzacskóból próbált kipakolni. – Csak pár napig van itt. Addig élvezd ki apai kötelességeidet.

- Éppen ez az. Abban a pár napban, míg velünk van, nem kellene ezzel elpazarolnunk az időt.

Üdvözöllek